A kedd
A szokásos megérkezés a próbára...fél óra alatt. Röpülve, mint Mikulás a szánkóján...ja, a hó megvolt hozzá, szarvasok helyett pedig lóerők. Szakállt nem novesztek, mert amíg kicsi, addig szúr, és nem élvezhető a csók... Ezt a problémát hogy lehet megoldani?
Menetelés. Fáradtan, egy hosszú, de édes éjszakázás és méghosszabb munka után. Előbbi megérte, utóbbit kibírtam. Nem éreztem az ütemet. Pedig tutira koncentráltam.
Végre megint hangszerrel fújtunk. Már csak 3 db klarinétra való menetkottatartó kellene. Sikerült beszereztetni a fuvolásoknak a karra szerelhetőt. Örültem, hogy örültek neki. Azt hiszem... remélem. VAGY NEM?
Szamosmenti induló, összevissza fújva, nem egyszerre lépve, jaj. Karmester mérges, éhes, de még türelmes. Sokadigra kaja megjön, .... Kívülről megtanulni. Ellenkezés nincs. Na ennyit a tartókról.
Szombaton bál. Még jó, hogy lesz egy próba, mert amit kedden műveltünk...Hogy lesz ebből a legprofibb előadás... 400 ember előtt. Bízom a trombitásokban. Mihály... remélem hozod a formád.
A Tequila veszélyben van, ha a Karmester úgy dönt, nem fújjuk...
A we are the world szerintem nem volt annyira rossz. Eltaláltam a belépéseket. Én élveztem.
A próba után történtek dolgok, amikről nem beszélek. Majd egyszer megoldódik. Elmúlik.
Köszönöm a fiúknak és a lányoknak az aggódást, köszönöm, hogy... Na jó ennyit erről.
Csütörtökön próba. Dobossal, cintányérossal. Én hozom őket. Ezt csak azért jegyzem meg, mert 4-kor indulunk, és eléggé csúszik. A 16.45-ös érkezés a valószínűbb, kéretik a dobokat beállítani. Köszi.
most jut eszembe, hogy a címről nem írtam semmit.. Szeretem a havat. A jó sok havat. A mostani mennyiség kezdi elérni azt az értéket, ami már kielégíti pici lelkemet. A többiről no comment.
Ja, és ígérem többet nem játszom a tábori ébresztődalt.
Tschüssss
